Old Friend

3. rész

Tizenkettő körül egy óra pihizés, és álmodozás után sikeresem kikászálódtam az ágyamból, és a pizsamámban lementem „reggeli” után kajtatni. Müzli. Jó lesz ez. Fél álomban nem várja el tőlem senki, hogy neki álljak valami bonyolultabbnak. Miután megcsináltam ezt a rendkívül sok gyakorlatot és precizitást igénylő ételt, leültem az asztalhoz és benyomtam a tv-t. Nem nagyon szokásom nézni. Sőt. Már eléggé poros lehet a távirányítóm gombja, Magyarországon a szobámban. Most is csak azért kapcsoltam be, hogy elvonja a figyelmem a gondolataimról. Vagyis arról a fiúról. Franc. Ha nem lennék, ennyire makacs talán ma már találkozhatnánk is. Menj a francba Ronnie! Ne, ne, ne, ne. Most komolyan, miért utál engem az univerzum? One Direction, Harry Styles, Louis Tomlison és ott van a szöszi is a tv-ben.

„ A One Direction még csak az első lemezével lassacskán elnyelte az egész világot! Teltházas koncertek, több millió sikoltozó rajongó világ szerte és a következő korong is nem sokára kiadásra kerül. Lehetséges, hogy ez is sorra fogja dönteni a rekordokat és újra a Billboard első helyére jutnak vele? Hamarosan megtudjuk! De addig is nem sokára itt lesz a következő kislemezük a Live While We’re Young, ami szeptember végén érkezik, szóval már nem sokat kell várnunk, Reméljük ez is olyan sláger lesz, mint a What makes You Beautiful vagy a One Thing. Mindenesetre mi már nagyon várjuk!” - fejezte be a mondandóját a szőke nő egy nagy mosollyal az arcán. Asszem’ valami Ashley… talán. Igazából nem is nagyon érdekel. Új album? Klassz. Új videó klip? Még klasszabb. Abbey-t biztosan érdekli, csak kell pár nap ameddig eljut a hír Magyarországra.

- Bella! - Kiáltottam fel az emeletre a nővéremnek.

- Mindjárt!

- Már így is elvagyunk késve, szóval emeld meg a segged és gyere lefele!

- Ronnie! - szólt rám anya.

- Mi van? - feleseltem, de nem szólt semmit csak rosszallóan megrázta a fejét.
Mi már itt állunk tetőtől talpig felszerelésben, és rá várunk lassan fél órája. Szép. Nem férjhez megy, azt hiszem. Bele sem merek gondolni akkor mi lesz.

Rajtam egy szimpla fehér póló volt szegecses rövid farmer gatyával, (amit így utólag meg is bántam mert itt többször van hideg, mint otthon, de sebaj, azért a táskámba valahogy sikerült belegyömöszölnöm egy pulcsit ) pár kiegészítőt és az elmaradhatatlan natúr smink .

De Bella… Nem azt mondom, hogy feltűnően sminkeli magát, ő is marad inkább az egyszerű, letisztultnál, de mindig beledob valami mi kis pluszt. Ez néha elég sok ideig eltart. Fúúú. Mindjárt leráncigálom…

Ó, igen. Sikeresen megérkeztünk a mi házunktól lévő háromháznyira lévő szomszédokhoz. Akikkel elvileg jóban vagyunk. Csöngettünk, és egy kis idő múlva egy mosolygós, barna hajú nő nyitotta ki az ajtót, majd üdvözölt minket. Anyával rögtön megölelték egymást. Úgy látszik, tényleg jóban vannak, hát… kiesett egy kis rész régebbről. És jött a szokásos „Hogy megnőttél Veronika!”, utálom ezt a mondatot és azt is utálom, ha valaki így hív. De én csak persze mosolygósan megjegyeztem, hogy régen voltunk itt, és gyorsan telik az idő. Majd hozzá tettem, hogy jobban szeretem, ha Ronnie-nak szólítanak. Jobban? Haha, amint a mondtam a Veronikát ki nem állhatom.
Bekísért a házba, bemutatott a… férjének/élettársának, ugyanis ezt elfelejtette említeni. Se baj. A lényeg, hogy valahogy de együtt vannak és Robin-nak hívják. Bár nem hinném, hogy olyan sokszor szólítanám. Körbevezetett a házban, - szép volt, otthonos, nem túl nagy nem túl kicsit. Pont jó. - majd megállt egy ajtó előtt, ami elvileg a nappali. Furcsa zajok, vagyis inkább kiabálások szűrődtek ki néha. „ Vigyázzz! Balra! Baaaaalra! Nem, nem! Jobbra! Fuss, fuss, fuss!!! Á, basszus! Nem igaz! Megint legyőzött ez a kretén!” Hát betudtam annak, hogy ebben a korban eléggé fel vannak pörögve az ellenkező nem szülöttei. Igen, mert fiúk voltak bent, és igen, nem egy volt belőlük.

- Hát, lányok. Bemehettek, ha akartok. De eléggé meg vannak őrülve. - mondta Anne (mint kiderült így hívják) és lassan kinyitotta az ajtót. Pont az ajtó előtt álltunk Bellával. Reakció? Semmi tovább játszottak tovább valami focis videó játékon. Hárman- négyen lehettek, nem láttam pontosan, mert eléggé takarták egymást.

- Harry! - szólt először finoman Anne - Harry! - majd kicsit erősebben - HARRY! - már majdnem kiabált, de még mindig volt kedvesség a hangjában, hogy ez hogy lehetséges, nem tudom. Eloszlott a „tömeg” és kettő ismerős arcot is láttam. Eléggé sokkos képet vághattam, de nekik is nyitva volt a szemük rendesen. Egy ideig furcsán néztünk egymásra, amíg Louis oldalba nem vágta Harryt. Szóval akkor mégsem három Harry-t ismerek.

- Basszus! - jelentettem ki.

- Veronika! - szólt rám anya. Megint? Ne, nehogy már ő is így hívjon, ameddig itt vagyunk!

- Ez nem volt csúnya szó, csak muzikális vagyok. - fontam össze a karom. Bella láthatóan el volt foglalva a fiúkkal. Mosolyogva integetett nekik.

- A barna göndör az enyém. - súgta a fülembe Bella. Igen, ha ő kinéz magának valakit, azt kétségkívül meg is szerzi.

- Fiúk ők itt Bella és Veronika. - hiába mosolygós kedves, én azt hiszem, ha még egyszer így hív kirobbanok.

- Inkább Ronnie. - mondtam nyugodtan mosolyogva.

- Akkor Ronnie. És lányok ők… Ők sokan vannak, hiába mondom, kit, hogy hívnak, nem jegyzitek meg. Majd meg ismerkedtek. Hát akkor, sziasztok. Ismerkedjetek, mi kimegyünk a kertbe kicsit beszélgetni. - kicsit, mi? Ez olyan, mint Bellánál az öt perc. Zavartan álldogáltam az ajtóban, amíg Bella meg nem ragadta a karom, és be nem „ráncigált”.

- Na, kikezdi? - tárta szét a karját Bella. Louis és Niall (?) igen, azt hiszem ő volt, csak egy szöszi van, hirtelen lecsúsztak a kanapéról, le a földre én megijedtem, de úgy látszik direkt csinálták, mert  kényelmesen elhelyezkedtek. - Ez mi volt?

- Csináltunk nektek helyet! - mosolygott Niall, és megpaskolta a helyet ahonnan lecsúsztak.

- Óh, köszi. - mondta miután megrázta a fejét. - Szóval akkor még egyszer… Kikezdi? - Harry sem sok mindenre reagált, mint én. Leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy ő lenne az a kis fiú, akivel régen annyit játszottam?

- Mit? - kérdezték szinte egyszerre.

- Hát ti már tudjátok, hogy hívnak minket. Most ti jöttök.

- Oké. - kezdte Lou. - Én Louis vagyok, ő Harry, Liam, Zayn és az ír, Niall.

- Ne legyél rasszista. - szólt közbe Niall, mikor egy adag gumicukrot benyomott a szájába.

- Ez már a második, hogy nem ismernek a korodbeli lányok. A testvéred sem ismert fel. Ez egyben furcsa, de ésszerű is… - ahogy befejezte a mondatot, Bella rögtön felém fordult.

- Ti már találkoztatok?!

- Mondhatni igen… - mondtam kissé félénken.

- De nem lett belőle semmi következmény. - szólalt meg hosszas hallgatás után Harry.

- Ja. Harry-nek valahogy nem jönnek össze a barnák.

- Csak nem akarok semmilyen kapcsolatot, semmilyen celebbel. - néztem mélyen bele a szemébe.

- Hát csak tudod, ez ellen már semmit sem tehetsz… asszony. - kényelmesen hátradőlt és összekulcsolta a kezét a tarkójánál.

- Hogy mi? - kérdeztem talán kissé flegmán.

- Tudod, még anno… Igent mondtál.

- Istenem. - temettem bele az arcomat a tenyerembe.

- Igen, - mondta egy sóhajtás közepette - már csak az van hátra, hogy Isten színe előtt összeházasodjunk. - nem bírtam tovább és muszáj volt elmosolyodnom.

- Tudod mit? Inkább a hátra lévő időben nem szólók hozzád. - nevettem.

- Hidd el, nem bírod ki. Azért leülhetnétek, ha nem akartok szótlan ott álldogálni. - Bella rögtön megindult és levetette magát Louis volt helyére, ami Harry mellett van. Így én leültem a kanapé másik végébe Niall volt helyére, Zayn bal oldalára. Bella, Harry Liam, Zayn, és én, egy „szinttel” lejjebb pedig Lou és Niall, akik vették a fáradságot és elfoglaltak egy fotelt. Igen, egyet, hiába volt kettő ők egybe kellett beleüljenek. Eléggé vicces látvány volt. Kislányosan veszekednek, azon, hogy ki menjen át a másikba. Ez így ment egy darabig, amíg Lou fel nem ajánlotta, hogy hoz Niall-nek kaját. Niall felállt és át ment a másik fotelbe. Lou kiment, hogy keressen valami kaját neki, de miközben ő kint volt, Niall megint visszaült. Szóval kezdődött az egész előröl. Amíg ők ezt párszor eljátszották, mi elbeszélgettünk. Vagyis Harry Bellával társalgott. Bájos mosoly, flörtölős pislogás. Semmi kétség. Kell neki Harry. Én Zayn-nel és Liam-mel csevegtem. Jó fejek, kiderült, hogy mindkettőjüknek van barátnője, és hogy mi volt ez a „barna lányok” cucc. Hát, Harry-nek még nem volt barna barátnője, csak szőke. Bella szatén szőke, (ha jól emlékszem a hajfestékére) szóval most sem lesz másképp. Cool. Louis miután megunta, hogy a fotelért „harcol”, fölemelte a másikat és ide hozta mellénk. Szóval már öten voltunk Belláék meg még mindig ketten.

- Lou, hoztatok tegnap mályvacukrot? - fordult oda Niall Louis-hoz.

- Három extra, plus, nagy csomagot is. - mosolygott.

- Csak? - kérdezte már majdnem kétségbe esve.

- Úgy értem, hogy csak neked hoztunk hármat. Nekünk külön van.

- Akkor jó. Megnyugodtam. Nem fogok éhezni. Jut eszembe, kéne valamit enni.

- Tíz perce ettél. - szóltam közbe.

- Jesszus! Akkor tényleg ideje lenne. - hirtelen felállt és pár pillanattal később itt is termett két chips-szel.

- Harry! - állt meg Louis Harry előtt és Harry felnézett rá.

- Lou. - nézett fel rá mosolyogva.

- Harry!

- Lou.

- Harry! - mondta nyomatékosabban.

- Mondjad.

- Végre. Szóval meggyújtjuk tüzet?

- Ja, aham. Mehetünk felőlem. - körbenézett és mire néhányan megrántották a vállukat és kapott pár „mehetünk”-et (én nem szóltam direkt semmit) felálltunk és elindultunk. Azt hiszem a kert felé. Egyszer vezettek körbe, még szokni kell.

Mikor kiértünk, (igazam volt, és tényleg a kert felé mentünk) a fiúk megcsinálták a tűz helyét, körbetették kövekkel és oda gurítottak kettő fatörzset. Tök hangulatos lett az egész. Bajlódtak a tűz meggyújtásával egy ideig, de sikerült, szerencsére úgy, hogy nem gyújtottak fel semmit. Mi Bellával, nem csináltunk semmit, csak álltunk és néztük, hogy miket bénáznak. Nem, ez nem női dolog, minek is kellett volna segíteni?

- YEEEAAAHH! - kiabálták már szinte, mikor már normálisan égett a tűz és adtak egy ötöst egymásnak. Miután megvolt a nagy ünneplés, Niall befutott valamiért a házba. Nem csodálkoznék, ha kijönne egy jókora nagy mályvacukor csomaggal.

- Veronika, nem jöttök? - kiabálta Lou miközben integettet a magasban a kezével.

- Meghalsz! - néztem összeszűkítve a szemem, de nem tudtam rá haragudni, mert még a Veronika is jól hangzik az akcentusával.