Remember when

2.rész

*Harry

- Ez amúgy tök cool. - szóltam hozzá Lou-hoz hazafelé menet.

- Mi?

- Hát, hogy nem ismer.

- Ja, azt hittem már, hogy annak örülsz, hogy sosem jönnek össze a barnák.

- Caroline félig az volt. - kontráztam.

- Félig. - sóhajtottam. - Most amúgy merre megyünk? Haza? Mármint hozzátok haza?

- Ő… Felőlem te haza mehetsz, ha nem fogok hiányozni, de nekem még van egy kis bevásárolni valóm… - halásztam elő a zsebemből a kis cetlit. - Van itt tej, ketchup, kenyér, tejföl, liszt, saláta, tejszín, kapor, sajt, krumpli. RÉPA csupa nagybetűvel, estébéestébé… Én is szeretlek. - mondtam mikor elolvastam a lista végén szereplő „Szeretettel, Louis.” aláírást ami mellett még egy cica rajza is ott volt.

- Én írtam. A magyar tanárom szerint szépen írok, írtam.

- Ez kedves. - mosolyodtam el pár pillanatra. - Igen, tényleg. De azt a rajztudást még csiszolni kellene. Gyere cipekedni. - ragadtam karon és elhúztam a másik irányba, amerre a bolt van. - … Szeretettel, Harry.

░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░

- Szia anyu. - nyitottunk be a házba nyolc teli szatyor kíséretében.

- Sziasztok. Mindent megvettetek?

- Aha. Asszem’. - pakoltunk le a szatyrokat a pultra, miközben nyomtam anya arcára egy puszit. Elkezdtünk kipakolni belőle. Legalább is én próbáltam, de Louis minden 2 dolognál megkérdezte, vagyis inkább mindegyiknél, hogy hova való. - Amúgy mi ez a hirtelen nagy bevásárlás? … Mindenből.

- Emlékszel még Ronnie-ékra?

- Milyen Ronnie? - néztünk mindketten anyára.

- Kiskorodba sokat játszottál vele én pedig az anyjával elég jóban vagyok/voltam. Nyáron mindig ide jöttek pár hétre a mamájához. Csak már rég nem jöttek, mert kiköltözött Magyarországra.

- Valami dereng… Tud angolul?

- Hát persze… Hmm… Azt kérted szülinapjára egy gyűrűt vegyünk neki, te pedig oda mentél, letérdeltél elé és megkérdezted, hogy lesz-e a feleséged. - mondta, mire mindhárman felnevettünk.

- Nahát, Harry nem is mondtad, hogy kiskorodban is nőcsábász voltál. - veregetett hátba.

- És mit mondott?

- Igent. - tett már lemért dolgokat egy nagy tálba és összekeverte.

- Na jó… Ez a hír sokkolt , eljegyeztem valakit. És akkor mi van velük? Jönnek esküvőre? - töltöttem egy pohár vizet.

- Nem, nem. Átjönnek holnap estefelé kicsit nosztalgiázni… grill-BBQ.

- Ugye nem rajongó? Mert nem szeretném, ha az egész este az menne, hogy: te jó ég! Együtt grillezek a 1D-vel! - torzította el a hangját Lou.

- Na, látod. Erről fogalmam sincsen. Maximum, ha olyan őrült rajongók, mint amilyenekről meséltek. Bezárkóztok. Nem hiszem amúgy. De ez csak egy női megérzés. Sziasztok! - nézett föl egy pillanatra és köszönt a fiúknak, akik épp lefelé jöttek a lépcsőn.

- Hello! - köszöntek vissza.

- Holnap vendégek jönnek. - mondta anya miközben tovább kevergette a… valamit.

- Bizony. Harry menyasszonya. - Átkarolta a vállamat. A három fiú ledöbbent. Niallnek még a szája is kinyitódott.

- Ez… Mégis… Mikor történt? - kérdezte Zayn szakadozva.

- Jó rég. - fordult felénk anya a táltól mosolyogva.

░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░

*Ronnie

- Ugye nincs semmi terved holnap estére? - ült le az ágyamra anya. Én törökülésben, az ölemben egy Nicholas Spraks könyvvel ültem.

- Tudod, hogy sosem voltam az a nagyon „otthonról eljárós” típus.

- Pedig most is a plázában voltál.

- Az más. Oda nem este megyek és nem „lógni” mert a ruhák fontosak. És egyedül megyek, mert senki sem képes 2 órán át bent lenni a drogériában. Rajtam kívül. Arról nem is beszélve, hogy egykor elmegyek, és nyolc fele érek haza. - hadartam el mutogatva a kezemmel, majd lelassítottam. - Ami ugye már este... szóóval.. nem mondtam semmit…

- Abbey szeret vásárolni nem?

- Szeretni, szeret. De nem hét órán keresztül. Egyszer velem jött. Rajta converse volt rajtam meg magas sarkú. Lábfájás miatt hazajöttünk.

- Hogy ha nem mentél volna magas sarkúban talán nem fá…

- Neki fájdult meg a lába.

-Ó… De attól még mehetnél sportcipőben. Eléggé magas vagy.

- Anya…

- Jó, tudom. „Nem sokára tizennyolc leszek, had vegyek fel amit akarok.” - utánozta oly’ sokszor hajtogatott mondatom.

- Köszönöm. Amíg nem döntök úgy, hogy scene leszek neon zöld hajjal és annyi pc-vel hogy épp, hogy látni lehet arcom, addig szerintem nem baj, ha néha-néha magas sarkút veszek fel.

- Nem is tudom mi az a scene. - rázta meg a fejét.

- Ha látsz egyet az utcán mindig úgy nézel rá mintha egy ufonautát látnál. És mindig fűzöl hozzá valamit.

- Jaj, hogy azok? Nem is tudom, mit gondolnak, amikor annyi félére befestik a hajukat, mint amilyen ruhám nincs is. - mondta undorral az arcán.

- Látod?

- Mit?

- Semmi. - Mosolyogva megráztam a fejem. - Akkor mi lesz holnap?

- Harry-ék áthívtak vacsorázni. Vagy inkább úgy mondom, hogy grillezni.

- Milyen Harry-ék? - kérdeztem lassan, összehúzva a szemöldököm.

- Az, akivel mindig játszottál kiskorodban, amikor jöttünk meg látogatni a mamát.

- Ja, hogy ő. Akivel el vagyok jegyezve.

- Akkor emlékszel.

- Igen. Még a gyűrű is meg van valahol, de már nyílván kicsit kicsi.

- Első kérdésre válaszolva: A-a. - ráztam meg a fejem.

- Akkor jó. - Felállt és az ajtó felé vette az irányt. - Hat óra körül megyünk.

- Oké! Szia! - integettem a kezemmel, jelezve, hogy menjen, mert tovább szeretnék olvasni.

- Feküdj majd le. - becsukta volna az ajtót, de kinyitotta.

- Oké. - integettem tovább. Megint elkezdte becsukni, de újra visszaszólt.

- És szerintem már most válaszd ki mit veszel fel mert megint elkésünk.

- Rendben. - sóhajtottam.

- Jaj, igen, és grillezni fogunk. - nyitott vissza újra.

- Oké.

- Akkor jó éjt.

- Neked is. Szia. - végérvényesen becsukta az ajtót én pedig letetem a kezem és tovább belemélyülve olvastam a könyvem.