Sorry

1.rész

Ha ezt olvasod, akkor valószínűleg ide tévedtél az első One Direction-ös blogomhoz. Remélem lesz valaki olyan, akit érdekel és nem rest kommentet is írni. De ha csak egy anti-directioner vagy kösz, nem kell bővebben kifejtened a véleményed alul. :D A többiektől viszont várom a visszajelzést akárcsak egy olyan kis rövid formában, mint: jó/tetszik/hülyeség/szar/rossz. De ha esetleg nem sajnáljátok koptatni a betűket a billentyűzeten, írhattok hosszabbat is pl; mi tetszik, mi nem stb... A fejlécen gondolom, ki lehet venni ki a főszereplő, de a többi fiúk is többé-kevésbé feltűnnek  - és még az sem kizárt, hogy az ő szemszögükből is lesz írva néha. Ilyen karakter bemutatásos-képes cuccot nem tervezek, mert a személyiségeket majd meglátjátok, milyenek lesznek, a (kitalált) szereplők külsejét meg szerintem jobb elképzelni mindenkinek saját magának. Legalább is én ennek a híve vagyok… Ha valaki olyat szeretne, hogy ne maga képzelje el a szereplőket, hanem már lássa maga előtt annak ott a film. Szerintem -saját vélemény- olvasni jobb. Hosszabb tartalmasabb és pörög a szinte saját rendezésű filmed a fejedben. Igen, ez egy kicsit sok lett ide előre… de ha már ezt volt fáradtságotok elolvasni olvashattok nyugodtan tovább. :D

Béke, öröm, szeretet.

JustADreamer.

- Harry! Gyere, megyünk! Harry! - kiabáltam és láttam, ahogy a lépcsőn lefelé baktat és mikor leér, mosolyogva néz rám. Megsimogattam és szóltam anyának, hogy elmentünk sétálni. - Harry állj meg! Ne fussál már olyan gyorsan! - kértem, hogy lassítson, de nem nagyon gyakoroltam hatást rá. Még mindig olyan gyorsan futott, mint az előbb. Sőt gyorsabban. Eszében sem volt megállni. Mondjuk egy kutya futtatón nyugodtan. Nem is ez volt a baj, hanem, hogy egy számomra teljesen idegen fiúhoz futott oda, és elkezdte nyalogatni őt. A fiút láthatóan nem zavarta, lehajolt hozzá, és mosolyogva simogatta a fejét. De engem igen, mert nem akarom ezt az első benyomást tenni valakire. - Harry! Mit csinálsz? Nem szabad! Gyere ide! Most! - mentem mérgesen oda, de ő nem hallgatott rám, viszont a fiú felnézett rám kérdően, majd elnevette magát. Wow, nem is akármilyen fiú. Azt hiszem ez is azon pillanatok egyike, hogy pár percre szerelmes leszel belé és soha többé nem látod.

- Sok mindent, mondtak már a rajongók, de ezt még nem! - nevettet. Na, jó én azt hiszem, inkább passzolom. Mennyire nagyképű… Mit képzel ki ő? John Lennon? Nem, nem ő csak… Ki is?

- Hogy mi? Harry gyere… - hívtam a kutyámat. Most már oda jött, és rátudtam tenni a nyakörvet.

- Látod! - nevetett még mindig.

- Nem tudom, miről beszélsz, de ameddig te tudod, addig jó. - fordultam meg és mentem volna, de megszólított. Sóhajtva vissza fordultam.

- Te nem tudod, ki vagyok?

- Még is honnan kéne tudnom? Hú, de nagyképű valaki! - mérgesen forgattam a szemem. Utálom az ilyen embereket.

- Te pedig forrófejű. De nem úgy értem, hanem, hogy nem ismersz se honnan?

- Kéne? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, sóhajtott egyet és rám mosolygott. Olyan aranyosan mosolygott, hogy szerintem kicsit el is pirultam.

- Furcsa. De szerencse. Az én nevem Styles. Harry Styles. - mondta „James Bond”-osan és én felnevettem.

- Ó, leesett.

- Mi?

- Az, hogy Harry. Őt is így hívják. - mutattam a kutyámra, aki pár méterrel távolabb kergette a farkát.

- Hogy ha ismernénk, egymást azt hinném, hogy rólam nevezted el.

- Mert, hogy?

- Mert, szinte mióta találkoztunk az óta forog körbe-körbe-körbe-körbe - követte fejével a mozgását. - és meg sem áll… Rájött az 5 perc. És amit ő művel az még az enyhébb változat hozzám képest.

- Engem sem láttál még.

- De még láthatlak. - mosolygott.

- Vicces vagy. - mondtam közömbösen.

- Tényleg? Hát, akkor... - kotorászott a zsebében, amikor hirtelen egy barna, borzosan belőtt hajú fiú hirtelen hátulról megölelte Harry-t és nyomott az arcára egy puszit. Én furcsán mosolyogva néztem őket. De jó. Végre egyszer megtetszik valaki az is buzi kell legyen.

- Am… - ennyit bírtam kinyögni magamból.

- Louis! - rázta le Louis(?) ölelését Harry. - Pont most ugye?

- Bocsánat drágám, nem tudtam, hogy épp csajozni próbálsz. - mi? Most heterók? Jól van, én már össze vagyok zavarodva.

- Azt hiszem, hogy én most inkább megyek… - mutattam a kutyámra mentség ként. - Harry gyere! - guggoltam le és vártam, hogy idejöjjön és megtudjam kötni.

- A kutyádat is Harry-nek hívják? Vagy egy szado-mazo állat vagy… - nagy szemekkel néztem rá. -  Tudod mit, inkább az elsőre voksolok. - spekulált Louis az állát fogva.

- Na, ne már! Neked egyből leesett?- nézett Harry Louis-ra tátott szájjal.

- Hát én nem nézném ki belőle, hogy nyakörvet tenne rád, de ahogy a mondás tartja; ne ítéld meg a könyvet a borítója alapján! - okoskodott Louis, miközben hozzá oda jött Harry (a kutya) és rátettem a nyakörvet.

- Ő itt Harry a KUTYA. - emeltem ki a kutya szót.

- Mivel bizonyítod? - tette állához a kezét Louis és én felsóhajtottam.

- Valami paranccsal?

- Oké… Ül! Ül! Ül! - mondogatta határozottan miközben a kutyára mutatott.

- Lou… - mondta sóhajtva Harry és Louis vállára tette a kezét. - Már régóta ül…

- Ó! Ez esetben; fekszik Harry! Fekszik Harry! Harry! Fekszik! Lehet, hogy nem hallja, leguggolok hozzá.

- Ez fájt. - nevettük el magunkat Harry-vel és Louis is mikor leesett neki, hogy mit mondott.

- Jól van. Ne nevessetek már! - mondta miközben még mindig nevetett ő is. - De ez azt bizonyítja, hogy nem Harry-nek hívják. - fonta össze a karját csíkos pólója fölött és felhúzta az egyik szemöldökét.

- De hogy nem. Lehet elfelejtettem említeni, hogy csak rám hallgat? - mosolyogtam. - Harry, fekszik! Hempereg! Ül! Pacsit! Másikat is!  Ügyes vagy. - simogattam meg a fejét és ő megnyalta kezem. - Elhiszed?

- Harry! - szólította valamelyiket Louis, de mind ketten odafordultak. - Hehe, ez vicces… Igen. Akkor mégsem vagy őrült rajongó, aki az egyik bandatagról nevezi el a háziállatát.

- Először is, nem hogy őrült, de még rajongó sem vagyok. Sőt fogalmam sincs, kik vagytok. - nevettem el magam kínosan. - De már megtudtam, hogy egy bandába játszotok… És nem mondtad a neved de gondlom, hogy Louis-nak hívnak.

- Tényleg? - fordult Louis Harryhez. - Ja, amúgy igen.

- Bizony. - bólintott Harry mosolyogva válaszként.

- One Direction sem mond semmit?

- Öm… Várjávárjálvárjál… - gondolkoztam. - Aha… Az egyik barátnőm bír titeket. De leginkább azt a szöszit. Akinek nem tudom mi a neve.

- Niall. - vágtak közbe egyszerre.

- Akkor ő. Egy videó klipeteket láttam. Nem sok dereng belőle sem a dal, sem az arcok. Asszem’ tengerparton játszódik.

- What Makes You Beautiful. - mondták ismét egyszerre.

- Ezt gyakoroljátok?

- Nem. - mondták ismét egyszerre. - Hé! Mi? Te… - veszekedtek egymás felé fordulva, amikor Louis hirtelen megfogta Harry vállát. - Oké. Elég.

- Puszta véletlen. - mondta Harry ezúttal már szólóban. - Elég lesz Lou. Ne nézz így nem vagyunk buzik. Ez csak „bromance”. Legalább is így hívják a rajongók.

- Hogy mi?

- Bromance.- biccenett.

- Bromance?

- Amolyan testvéri szeretet.

- Óó… Vágom.

- Mért, azt hitted? - nevetett.

 - Mit?

- Hogy homokosak vagyunk.

- Háááát… izé.

- Hát pedig nem. - rántotta meg a vállát. - Louis… - köszörülte meg a torkát.

- Óh értem én. Ciao, örülök, hogy megismerhettelek. Ééés… szerintem még találkozunk.

- Hát. Talán. És ha már Ciao. Akkor Adios!

- Tschüs! - integettet miközben hátrafordulva ment.

- Au revoir! - integettem.

- Szóval… - nézett utalgatva.

- Szóval?

- Megadod a számod? - húzta ki a zsebéből a telefont és felém nyújtotta. - És amúgy én már bemutatkoztam. A kutyád is. És ezután általában a másik fél is beszokot…

- Nem vagyok átlagos. És… Bocs, de…

- Nem adod meg, mi? Pedig te nem is vagy idősebb nálam szerintem, amit megértenék… - kínosan mosolyogva magyarázott.

- Nem akarok olyannal randizni aki híres. Lefogadom, hogy a fél világ, mit meg nem tenne azért, hogy elkérje Harry Styles a telefonszámát és később elhívja valahova randizni. Vagy akármilyen hírességgel. - erősen gesztikuláltam. - Hát. - vontam meg a vállam. - Én a világ másik feléhez tartozom.

- Megértelek. - nyögte ki miután nyelt egyet. Félre húztam a szám. - Hát, Harry. - sóhajtva beletúrt a hajába. - Kikosaraztak.